A csempe forradalma

A csempe agyagból formázott, egyik oldalán mázzal bevont lap, amit magas hőfokú kemencében égetnek ki. Készítésének alapjai a régi idők fazekasságáig nyúlnak vissza, amikor még a kis átfúrt, kiégetett lapokat talizmánként hordták. Később elkülönült a mázas cserépedények előállításától, és i.e. a 3. évezredben, Mezopotámiában már házak falainak befedésére használták. Ezek a burkolás első tárgyi emlékei. A csempék előállítása és felhasználása nagy fejlődésen ment keresztül a Római Birodalomban. Ekkor leginkább díszítésre használták az akár domborművekkel is ékített lapokat, majd a Bizánci Birodalomban jelentek meg az olyan karcolt mintájú, ólommázas fali csempék, amiket ténylegesen burkolás céljából készítettek. Az iszlám kultúrában is jelentős volt a felhasználása elsősorban mecsetek, uralkodói épületek burkolásánál. Magyarországon az Árpád-korban kezdték el a mázas cserepek alkalmazását cserépkályhák borítására. A csempék ipari mennyiségű előállítása hazánkban a 18. században indult meg.

Mint látjuk, először művészi értéket képviseltek a színes, égetett agyaglapok. A tömegtermelés megjelenésével ez az érték azonban csökkent. Ma már minden lakásban megtalálhatóak ezek a burkolatok a padlón és a falakon. Csempékből és járólapokból óriási választék áll a vásárlók rendelkezésére. Bármilyet válasszunk, egy dologra érdemes odafigyelni. Csak az egyszerre kiégetett csempék teljesen egyformák, így mindig nagyobb mennyiséget vásároljunk, mint amennyi a burkolandó felületre kell, mert később szinte lehetetlen ugyanolyat beszerezni.

 

Kép forrása: pixabay.com

Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük