A tégla

A legrégebbi építőanyag, azaz a tégla története egyidős a civilizáció megjelenésével.

A mai tégla ősét, az agyagtéglát már Kr. e. 10000 évvel használták. Az úgynevezett sajtolt téglát az ókori Mezopotámiában találták ki. A hagyományos égetett tégla megjelenése körülbelül Kr.e. 3000-re tehető. Az égetett tégla megjelenése lehetővé tette a tartósabb épületek megépítését. A római építészet maradandó alkotásai szintén téglából épültek. A rómaiak téglagyártási technológiáján a bizánciak tovább finomítottak. Például már ilyen téglából épült a Hagia Szophia épülete.

Attól, hogy öreg, még lehet szép, sőt, talán pont a kor adja meg a patináját

A kínaiak ellenállóbbá és szilárdabbá tették a téglát új típusú gyártási eljárásaikkal.

A 17-18. században oly mértékben megindult a téglagyártás fejlesztése Európában, hogy a termék egyre olcsóbb lett, így eljuthatott a szegényebb rétegekhez is.

A 19. században már gépesítették a téglagyártást is, így már minden igényt ki tudtak elégíteni a gyárak. Ennek következtében már ipari és üzleti létesítmények építéséhez is téglát használtak. Bármilyen hihetetlen, de Amerikában az első felhőkarcolókat is téglából építették. Napjainkban már nem egyszerűen téglatest formájú téglákat készítenek, hanem üreges belső szerkezetű, úgynevezett vázkerámiákat. A belső üregek révén ezek a téglák jobb hőszigetelők, ugyanabban a térfogatban kevesebb anyagmennyiséget tartalmaznak, tehát könnyebbek.

Minden díszítés nélkül önmagában is gyönyörű

A téglafal sokkal előnyösebb, mint a betonfal, mert hőtartó képessége sokkal jobb. A téglából készült épületek falai sokkal kevésbé engedik ki télen a meleget, illetve kintről be a hideget, nyáron pedig ez pontosan fordítva működik. Ezzel szemben a betonfal vasalva van, s a benne lévő vasszerkezetek kiváló hővezetők, így gyorsan elillanhat a lakásból a meleg és szivároghat be a hideg.

Képek forrása: pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük