Az épületek belmagasságára vonatkozóan léteznek alapvető építési szabályok, melyeket a különböző rendeltetésű belső terek kialakításakor figyelembe kell venni. Például egy közintézmény – iskola, kórház – esetében az olyan termekben, ahol huzamosabb ideig több ember tölt időt, 3 méter az előírt minimum. Egy lakóépület esetében a belmagasságok a belső terek funkcionalitása alapján változhatnak, például a többlakásos épületben a közlekedési folyosók lehetnek 2,2 méter, míg a tároló helyiségek akár 1,9 méter magasak. A lakásokban egy hálószoba belmagasság esetén 2,2 méter már kielégítő, viszont az olyan gyakori tartózkodási helyek esetében, mint a nappali szoba, a minimális magasság még mindig viszonylag nagy: minimum 2,5 méter.
A régi időkben nem volt még kérdéses a magas belmagasság, a kényelmes nemesi kastélyok hatalmas és magas belső terekkel rendelkeztek, ahogyan a régi nagypolgári lakások is, ahol nem ritka a 3-5 méteres belmagasság sem. A ma emberének azonban már a praktikum vált a kényelem mellett a legfőbb igényévé, így a választáskor, vagy új otthon tervezésekor a helyiségek magasságát több szempontból is érdemes átgondolni. A nagy belmagasságú, de kötött alapterületű lakásokban az élettér bővítésének egyetlen módja, hogy galériát építenek, ez tehát egy könnyen kiaknázható pozitívum. Viszont az otthonunkat nem csak nyáron, de télen is melegen szeretjük használni, és ebből a szempontból az alacsonyabb belmagasság a hasznosabb, ahol a meleg levegő nem tud a felsőbb rétegekbe elillanni, így ezek az otthonok gazdaságosabban fűthetők és értelemszerűen a rezsi költségük is alacsonyabban tartható.
Képek forrása: pixabay.com
