Kertkapu

Kis kapu, nagy kapu? A kapuk természetéről

Kis kapu, nagy kapu? A kapuk természetéről

Értékeld a cikket

A kapuk milyen sokfélék is lehetnek! Kicsik, nagyok, feketék, fehérek, barnák, fából, lemezből, kőből, vasból, simák, domborúak, nyitottak, zártak, egyszerűek vagy díszesek, merevek vagy hívogatók. Egy dologban azonban megegyeznek: mindegyikük a ház nyitott vagy csukott szeme a nagy világra. Az első és legfontosabb szempont kapuválasztásnál persze az legyen, hogy stílusa, formája, színe passzoljon a házhoz, hiszen a kapu önmagában nem állhat, csupán az épület tartozékaként. Ezért tehát jó szem, jó formaérzék kell a megfelelő kapu kiválasztásához, de ez még nem elég.

Akárcsak az épületeknek, a kapuknak is van szellemi üzenetük. Ez a szemnek láthatatlan, de azért nagyon is létező fogalmak formába öntése, fizikai megnyilvánulása, mint az életstílus, a társadalomban elfoglalt pozíció, az anyagi helyzet, a nyitottság, vagy az elkülönülés keresése, a jó ízlés, avagy a különleges, esetleg megbotránkoztató formai megoldások választása. Ahogy az emberek külső megjelenése tükrözi a belsőt, ugyanígy tart tükröt gazdájának a háza is, a kapujával együtt. Mindemellett a kapu bizonyos mértékig szimbólum is, de ez egy másik történet lehetne.

A kapuk tehát vannak, és szimbolikus jelentőségük mellett egy fontos, praktikus feladatot töltenek be: elválasztják a házat az utcától, a magánterületet a közterülettől, a magánéletet a társadalmi eseményektől, s hogy ezt milyen formában teszik, az a tulajdonos ízlése, pénztárcája és döntése szerint történik. Ráadásul a kapuknak divatjuk is van: lehet fémből, fából, lemezből, vasból, lehet toló kapu, szárnyas kapu, vagy ami a leggyakoribb, kovácsoltvas kapu, vagy modern, sima vonalú, fából készült. Működhet gombnyomásra, vagy kézzel is nyithatod, a lényeg az, hogy valamilyen módon nyitható legyen, mert nem jó bezárva lenni a saját házunkban.

Kapcsolódó cikkek

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés