Az ökológia lábnyom mára nem ismeretlen fogalom, hanem a fenntartható fejlődés egyik irányadó „mércéje”. A mondás azonban, miszerint igyekezzünk jobb világot hagyni a gyerekeinkre, szépen lassan a körmünkre ég, ezért arra kell törekednünk, hogy a környezettudatosságot kollektív szintről a saját felelősségünket felvállalva, otthonunkban, egyéni szinten is megvalósítsuk. Ez nem annyira bonyolult, mint ahogy hangzik, egyáltalán nem nehéz, és ma már nem is drága.
Egy átlagos háztartás energiafelhasználása könnyedén csökkenthető. Ám még a mozgásérzékelővel ellátott villanykapcsolók korában is van hová fejlődni. Tájékozódjunk a témában, tanuljunk, és legyünk nyitottak a változ(tat)ásra. Ehhez valójában nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen tudjuk, hogy például a termosztát egyetlen Celsius fokkal történő lejjebb tekerése is, akár 10 %-os fűtésmegtakarítást eredményezhet.
A fenntartható jövő érdekében érdemes újragondolnunk, és átfogalmaznunk a fent említett mondást. A fenntartható, környezettudatos jövő a gyerekeinkké. Hogy ezt tudatosítsuk bennük, vonjuk be őket is ennek megteremtésébe.
Például vicces feladatnak beállítva, a gyerekek bevonásával hozzunk létre ’zöld-rendőrséget’ vagy ’szelektív-kommandót’. Előbbi feladatkörébe az éppen nem használt világítótestek lekapcsolása, utóbbiéba pedig a háztartási hulladék szelektálása tartozhat. Tegyük bennük tisztába a környezettudatosság fontosságát, de ne álljunk meg itt.
Ezekkel az apró változtatásokkal nem (csak) egy jobb világot igyekszünk a gyermekeinkre hagyni, hanem arra is nagy gondot fordítunk, hogy jobb gyerekeket hagyjunk a világra.
Vélemény, hozzászólás?